Napok óta rágódom a dolgon. Akik személyesen ismernek, tudják, milyen lelkes voltam/vagyok és mennyire nehezen adom fel. A szívem belevágna és ha kell négykézláb, ínszakadva, belehalva is végigfutnám az álmom, ami már évek óta dédelgetek, és szeptember vége óta nincs perc, hogy ne gondolnék rá és ne futottam volna végig fejben.
5 hetem van még hátra, nincs meg a minimum 30-40 km/hét, lassú vagyok...de annyira őrült nem, hogy ezt megcsináljam magammal.
Nem keresek kifogásokat, nem magyarázkodom. Az eszem azt mondja: Katuska, te ezt most nem futod meg !
6 órán túli maratonba belebonyolódni meg- valljuk be-, nekem egyenes út közel 80 kilósan, az ortopédiára és talán soha sem húzhatnék futócipőt.
Marad a félmaraton Debrecenben, biztos vagyok benne, hogy a DK-Team-mel fergeteges élmény lesz- még mindíg bevállalhatok a 21 kili után 10-15 bónuszkilométert....
Lassan kitavaszodik és tudok odakinn is rendesen edzeni, hajnalonta nem fagyok kockára ha nem használok Nicoflexet. A leghidegebb futásom egy szép rákospataki hajnalon -16 °C volt!!!!Deres is lett a szempillám és a szemöldököm!
A 4 Run sorozaton belül is van még maraton, sőt, azon kívül is, amelyek nem olyan gyorsak, mint a BSI-rendezvények, körpályásak, sőt még ott az Ultrabalaton csapatban -jójó BSI, de a DK-sokkal!!!
Maraton, jövök... de kések.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése