Boldog karácsonyt!

Karácsonyi versek I.

Bajorerdõ.

Zimánkós fenyvesekbõl
elõoson a téli szürkület.
Gunnyasztó házak ködrongyokba bújva
koldus szatyorban gondot gyûjtenek.

Egy vonat sípol messze valahol.
Fulladtan vész el fák között a hang.
Sóhajt az erdõ. Csönd. Valahol messze
kísértethangon fölsír egy harang.

Olyan este ez is csak, mint a többi:
olyan a színe, nyirkos ködszaga.
Pedig valahol szent titokpalástban
csodát takargat ez az éjszaka...!

Angyalok húznak a világ fölött.
Hírét hozzák, hogy földre szállt a béke!
Megszületett az Igazság, a Jóság,
akit úgy vártunk: megszületett végre!


Keresik régen bölcsek és királyok,
papok, költõk és koldusok.
Világmegváltó konferenciák
várják jöttét és fényes trónusok!

Megérkezett. Bámulják bamba szemmel
barmok, cselédek, pásztorok.
Talán van olyan is, aki letérdel
s valami együgyû imát motyog.

A jászol fölött fölragyog egy csillag,
néhány angyal és gyermek énekel...
Szelíden száll az ének és a pára
szurtos ólból a fényes égre fel...

Aztán a barmokat itatni hajtják.
A hajnal megnyergeli rõt lovát
és robotos nyomán a szürke élet
megy úgy, mind eddig, megy tovább.


Mintha nem történt volna semmi sem.
Meresztgetik szemeiket a kandik:
királyok, bölcsek, költõk, hadvezérek...
amíg lassan a csillag is kialszik.

A zord-sötét zimankós fenyvesekbõl
elõoson a téli virradat.
Ködrongyokban gunnyasztanak a házak
s vacognak vedlõ gondjaik alatt...

Plarnhof, 1945. Karácsony

 

Szokásomhoz híven, a kedvenc karácsonyi versemmel jöttem... minden kedves olvasómnak és látogatómnak kívánok megszentelt Ünnepet!