A csorba kiköszörülve-Keszthelyi Kilométerek Félmaraton

Pár nappal a verseny után, így hogy leülepedett a dolog, olyan távolinak és hihetetlennek tűnik: PB-t futottam félmaratonon olyan tempóval, amilyenről csak álmodoztam ezelőtt. A saját mért időm 2:43:00 lett, a két körös pályán az első 10 kilométert  az órám szerint 1:09:42 alatt, az első kilométereimet 6'- en  belül  tettem meg.

 Érdemes volt tehát hajnalban kelni és erősíteni, munka után, mikor csak tehettem futni, diétázni- bár tegnap felavattuk a Puhival a teraszunkat egy kiadós krumplis lángosozással. Akik a környezetemben voltak ez alatt az egy hónap alatt tudják, hogy folyton azt ettem volna, miközben a rízs-csirke-zöldség kombót, vagy a dia-well csökkentett ch-s cuccaiból készült dolgokat eszegettem, persze nem spártai diéta volt, mert vasárnaponként azért le-le csúszott az a kis desszert, ami rendesen meg is szenvedtette a gyomromat.
 Nem hagyhatom említés nélkül, hogy végre kész van az út Dengeleg és Szirák között, azon edzettem az elmúlt hónapban. Ezen tanultam újra szilárd burkolatú úton futni, jó akkor még csak gyalogolni. Szinte csukott szemmel végig tudok rajta menni.Mennyit számít a körülmény, főleg egy ilyen önbizalmát vesztett kezdőnek is.
Az elmúlt hónapban is utamba sodort a Teremtő Angyalokat, akik talán tudtuk nélkül segítettek. Először is a rengeteg bíztatás az Edzésonline-ról,  a lányoktól a FB- fórumról, Kati kerékpáros kísérete, mikor rátaláltam a tempóra, a Drága Puhi dorgálása. A dorgálás mellett azért kaptam Tőle egy vacsi új futócuccot, olyan édes volt, ahogy kereste nekem a lila trikót, csak azért mert én azt szerettem volna! Nagy álmom, hogy egyszer majd együtt futhassunk!
A verseny előtti hetekben az utazási lehetőségeket nézve ismét Marciék tiszteltek meg azzal, hogy velük tarthatok. Ezúton is nagy köszönet érte!
 De jöjjön a verseny!
Vasárnap reggel percre pontosan a busz indulása előtt értünk Hatvanba. Gyors puszi-Imádlak!
Az autópályán végre elmúlt a remegés, és szépen elnyomott az álom is, enni megint nem ettem, csak pár kanál zabpelyhet, meg egy kávét-egyszerűen nem ment!
Elindultunk végre Keszthely felé, velünk tartott Attila és Kabóca is. Csak hallgattam feszülten, hogy beszélgetnek a futásról, a gyomrom öklömnyire zsugorodott, de megnyugtató volt a jelenlétük valamiért. Körbe kínáltam mindenkit a kókuszos-zabpelyhes-cukorral készült cookie-kal, abból ettem egy keveset,szerintem azért nem borultam meg.Szépen megiszogattam 1,5 liter vizet is.
Keszthelyen gyorsan megcéloztuk a versenyközpontot, pillanatok alatt megkaptuk a rajtcsomagokat, közrejátszott az is, hogy a jószínben lévő és kisimult Márkus Pisti egyből előkapta az enyémet. Az ajtóban Regősné Kiss Edit ugrott a nyakamba olyan tündérien csicseregve, hogy imádni való volt, ő készítette a rajtolós képeimet, a FB-on rengeteg sportrendezvény fotója van fenn! Talán emlékeztek, írtam egy bácsiról a debreceni versenyen, hogy segített beszaladni, az Ő apukája!!!!
Nikivel elmentünk átöltözni, na azután nyugodtam meg annyira, hogy magamba erőszakoltam egy szendvicset, aztán elvonultam nyújtani. Közben intenzív társalgásba kezdtem a Főnökkel, aki a mellékelt ábra szerint újfent jót szórakozva segített nekem, én csak futottam!!!!

A rajt előtt egy csomó ismerőssel találkoztam, nem merem leírni még kikkel, mert félek hogy kifelejtek valakit!
Elrajtolt a mezőny, elindítottam a "Félmaratoni csúcszene" számlistámat és csak a zenére és magamra figyeltem és azt vettem észre, hogy az az érzésem hogy egy kis nógrádi összekötő úton edzek a saját tempómban, ütemre szaladok. A képemre valamiért kiült a vigyor és csak mentem. Néha köszöntem ismeretlen ismerősöknek, csodáltam a tájat-csikó koromban ha lehettem a Balatonnál utoljára?-, élveztem a futást, elengedtem minden aggodalmamat. A minden második kilométernél felállított frissítőpontokon nyakon öntöttem magam vízzel és iszogattam is egy kicsit.  banánon és a ragacsos műzliszeleten kívül mást nem vettem magamhoz. Szépen hagytam magam mögött a távot, de a vigyor valamiért ráragadt a tepsiképemre!
Az első körben éreztem hogy a második vasúti átjáró utáni szakasz lesz a legnehezebb: semmi árnyék, a nap pedig magasan járt és egyre melegebb lett.
Nem volt teljes útzár, hanem rendőri irányítással oldották meg, hogy ne álljon be a város, tényleg minden a futókért volt!!!! Ha jött egy, azaz egy darab futó, a forgalmat megállították és hagyták hogy elszaladjon a versenyző, aztán ment minden tovább, még eltévedni sem lehetett!!!Kitáblázva minden, felfestve az útirány, több tucat segítő leste minden mozdulatát a rendezvénynek!
Jött az a "cuki" emelkedő a kastély előtt , képzeljétek, felszaladtam! Fel én! Aki ott volt bizonyára találkozott azzal a lavór vízzel, amit helyiek készítettek ki, frissítésnek és a víz tiszta volt benne, nem szottyos! Micsoda figyelmesség!
A kastélykert gyönyörű volt! Kerestem a szabadkőműves ajtót, de nem láttam! Valószínű, mert elrejtették! Észrevettétek. hogy Keszthelyen mindenhol rózsabokrok nyílnak?!
A sétálóutcán átfutva úgy éreztem jól megyek, ránéztem az órámra és tényleg! 70' alatt 10 kili!!! Nekem ez nagy eredmény!
 Újra kezdődött a kör: le a lankás utcákon, át a csodás parkon, a Balaton-parton, a váltópontnál át a párakapun, be a strandra,kerékpárútra. Na, itt jött az első holtpont. Az Úr Imája és pár fohász után ugyan éreztem, hogy kezdek magamhoz térni, de a Főnök nagyon befűtött aznap! Nem győztem öntözgetni magam, a kezeim ismét bedagadtak, bár nem volt vészes. Tocsogott a ruhám a víztől, de nem igazán érdekelt, hogy vizespóló versenyzőként futok.
Az utolsó kilométerek egyikén az emelkedő előtt találkoztam Csandival, éppen tempósan "pihentek".Odaszóltam nekik, hogy gyerünk lányok, ha én bírom Ti is! Andi monda, hogy el van törve a lábújja, mire mondtam hogy Te szegény. Kérdezte, hogy fenn vagyok-é az Edzésonline-on, bemutatkoztam nekik, hogy bizony én vagyok a Házisárkány-volt csodálkozás!
Jött az emelkedő, Katuska fel"szaladt" rá,  újra kerestem az ominózus ajtót a kastély oldalában, természetesen hiába.Sétálóutca-tapsok és mosolyok!
Evangélikus templom: szevasz holtpont!!!!Újabb imák és a zene!!! 2011-es Personal Jesus! Ez még a holtat is feltámasztja!!!!

Persze az új kedvenc sem maradhatott ki!!! (Watercolour a Pendulumtól)

A parkban néztem az órát és szomorúan láttam, hogy bizony nem érek be 2:30 alatt, de 2:40 körüli időt még reálisnak láttam. Nem törődtem semmivel, csak vittem magam előre: fáztam a vizes ruhámban a hőség ellenére már tényleg fáradt voltam. Hipp-hopp (jön Vuk), a célegyenes, összevakartam magam és mint egy komoly futó befutottam a célba!!! Volt minden: sírás, kérdések, hogy jól vagyok-é, ittam mint egy pelikán-még azt a sörízű üdítőt is megittam, nem volt rossz.....
Niki araszolgatott felém, gratuláltam az idejéhez: 2:10 körüli, szerintem ebben a melegben jó idő!, aztán elvetettük magunkat a füvön, Marci is kiterült-nem is csoda!
Mire nagy nehezen összeszedtük magunkat beértek (!!!!) Kabócáék is a maratoni távról  icipicivel több mint 3h alatt!!!!! Piha!!!! Szerintetek tudnak futni? Sok sikert Londonra!!!!
Újfent találkoztam ismeretlen ismerősökkel, köztük Snecikéékkel, beszélgettünk kicsit, jó volt megismerni Őket személyesen is!
Még bementünk a strandra zuhancsolni, előtte rajtszámostúl bele a Balatonba! Álldogáltunk térdig a vízbe, Kabóca éktelen vihogása közepedte, hogy miért nincs itt egy fotómasina, milyen muris-tényleg az volt, ahogy ott futócuccban nézelődünk, a fiúk azért beljebb mentek :o)
Hazafelé Marci igazi bravúrt vitt végbe, hogy elértem a buszomat!!!
Itthon pedig belevetettem magam a Kedves nyakába, és ettem vagy egy jó óra hosszat! Ő dörmögött egy kicsit..., hogy jól van akkor....
Hogy mi lesz a következő verseny még nem tudom, de tovább megyek a sárga köves úton! A Nike-ra biztos nem megyek, csak ha stabilan tudom futni a 2:30 alatti félmaratont. Itt a nyár, a hűvös, kellemes hajnalok, a kerti munka. Őszre kinézek magamnak egy félmaratont, vagy a dédelgetett álmomat a Spar 30-at....

A képet Regősné Kiss Edit készítette!!!