Készülődés

A szekszárdi félmaratonra való felkészülés finisébe értem.
Ma voltam a könnyű hosszabb futáson.
Ebben az évben 185,92 km-t ebből 90,3-t áprilisban,az aerobik edzéseimen is nagy hangsúlyt fektettem az erősítésre.
Az étkezésemet is kicsit megváltoztattam:vacsorára fehérjét és zöldséget fogyasztok-egyébként meg azt eszem,amit megkívánok,lám milyen okos az emberi test:nagy Gombóc Artur lévén hetente csak 1-2x kívánom meg a csokit,amit meg is eszek boldogan.Ezek eredményeként egy hónap alatt lement 5 kiló-most vagyok 80,és átalakult a felépítésem is-combosabb-vállasabb lettem-a nagy fenék megmaradt,bár most már nem a derekamnál kezdődik.....
Nem lettem bikinimodell,de remélhetőleg nyár végére a Budapest Maratonra(30K) elérem a 73-74 kilót,nem győzöm ismételni,hogy nem fogyókúrából futok,hanem mert imádom azt a nyugalmat amit ez ad!
Beneveztem időközben a gödöllői Szabadság napi erdei terep félmaratonra, ami június 26-n lesz.Akkor már gazdagabb leszek egy hegyi félmaraton tapasztalattal,és ott nincs szintidő para....Szekszárdon lesz.
Az elmúlt hetekben kicsit jobban megismertem magam:
-rájöttem,hogy a reggeli edzések első nyűgös pár perce után nagyon hatékonyak tudnak lenni-főleg az iramjátékok,vagy nagy munka elött
-nem szabad rádiókabarét hallgatnom edzés közben,ellenben a PTA tour-os Enjoy the silence nagyon inspiráló tud lenni,főleg Martin gitárszólója!!!!
-hogy banánturmixot csak edzés elött egy órával szabad inni,mert bokorugrás lesz belőle,és mindíg vigyek magammal papírzsebkendőt
-áttértem a kecsketej fogyasztásra és hetente maximum 1,5 liter tejet iszok csak....
-hogy a decthlonos energiazselé íze triviális ugyan,de nagyon hatékony
-hogy ne zárjam le a kulacsomat azelött amíg pezseg a magnéziumtabletta,mert a hátamba robban a vizem és úgy nézek ki mint akit levizeltek
-a balett streccing nagyon hatásos tud lenni a futás közben összeállt izmoknál is
-az aluminium mentes izzadásgátlótól ugyan úgy izzadok,de nem vagyok tőle büdös
-pedikürnél nem szabad teljesen leszedni a "szalonnát",csak annyira,hogy érezd,hogy van ott egy kis "csillapítás"
-kiderült,hogy nagyon klassz edző- futóruházatot tudok varrni,így a saját tervezésű cuccaimban megyek a versenyekre.

Nagypéntek

Katolikus vagyok,de már régen voltam templomban vasárnap,imádkozni is szoktam, gyónni meg azóta az ominózus eset óta,amit szeretnék elfelejteni, nem járok-tehát nem vehetem fel a szentségeket-a szó hagyományos értelmében nem gyakorlom szorosan a vallásomat.Félem az Istent,hiszek a Feltámadásban,Jézus Urunk és mindannyiunk anyjaként tisztelem Szűz Máriát.

Fogadjátok tehát a legkedvesebb költőmtől Húsvétra ezt a verset.

Wass Albert: Nagypénteki sirató

Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,
messzi út porából köpönyeget veszünk...
Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.
Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.
Véreim! Véreim! Országútak népe!
Sokszázéves Nagypénteknek
soha sem lesz vége?

Egyik napon Tamás vagyunk,
másik napon Júdás vagyunk,
kakasszónál Péter vagyunk.
Átokverte, szerencsétlen
nagypéntekes nemzet vagyunk.
Golgotáról Golgotára
hurcoljuk a keresztfákat.
mindég kettőt, soh'se hármat.
Egyet felállítunk jobbról,
egyet felállítunk balról,
s amiként a világ halad:
egyszer jobbról, egyszer balról
fölhúzzuk rá a latrokat.
Kurucokat, labancokat,
közülünk a legjobbakat,
mindég csak a legjobbakat.
Majd, ahogy az idő telik,
mint ki dolgát jól végezte:
Nagypéntektől Nagypéntekig
térdelünk a kereszt alatt
húsvéti csodára lesve.
Egyszer a jobbszélső alatt,
másszor a balszélső alatt,
éppen csak hogy a középső,
az igazi, üres marad.
Nincsen is keresztfánk közbül,
nem térdel ott senki, senki.
A mi magyar Nagypéntekünk
évszázadok sora óta
évszázadok sora óta
ezért nem tud Húsvét lenni.
Így lettünk országút népe,
idegen föld csavargója,
pásztortalan jószág-féle.
Tamással hitetlenkedő,
kakasszóra péterkedő,
júdáscsókkal kereskedő.
Soha-soha békességgel
Krisztus-Úrban szövetkező.
Te kerülsz föl? Bujdosom én.
Én vagyok fönt? Bujdosol Te.
Egynek közülünk az útja
mindég kivisz idegenbe.

Bizony, jól mondja a nóta,
hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
messzi nagy útakra megyünk.
Messzi nagy útak porából
bizony, köpönyeget veszünk.
S ebben a nagy köpönyegben,
sok-sok súlyos köpönyegben
bizony pajtás, mondom Néked:
rendre, rendre mind elveszünk.

Bajorerdő, 1947